Mikor kiderül,hogy a húgod kisbabát vár

Eddigi legszemélyesebb témám. Amikor megtudtam, hogy a kishúgom terhes!

Minden családban eljön az a pillanat, amikor valamelyik hölgy tag bejelenti kisbabát vár. Úgy tudom ezt elképzelni, mint a youtube-os videókban. Egyszerre jön a sírás és az öröm érzete. Minden nagyon szép és jó. 

Ez az, ami nálam nem történt meg… Se sírás se kitörő öröm.

Emlékszem, ahogy hazaértem, húgom a párjával a konyha asztalnál ült és anyával beszélgettek. Körülbelül úgy fél éve költözött el itthonról így alapból az, hogy itthon találtam őket nem volt furcsa. Gondoltam meglátogattak. Beérve még a szokásos viccelődőst és megcsináltam .. még jó, hogy nem ugrottam rá :)

De, ahogy rájuk néztem tudtam, hogy valami történt. Még nagyon le se pakoltam, mikor anyuka kérdezte tőlem:

Mi akarsz lenni keresztanyuka vagy nagynéni?

Ha le kellene írnom, hogy mit éreztem, azt mondanám mintha arcon csaptak volna. Nem értettem, nem tudtam felfogni, nem akartam felfogni. Csak néztem húgomat, aki valószínűleg azt várta, hogy minimum gratulálok vagy megölelem… Mondanom se kell nem volt ölelés. Első mondatom az volt : Mi van? 

Csak az járt a fejemben, hogy az én kishúgom, aki még épp csak kirepült a családi fészekből, a "kislány" akivel egy szobában laktam TERHES. Kisgyereke lesz, aki anyának fogja hívni... az én húgomat. Egyszerűen nem akartam elhinni. Természetesen valahol mélyen örültem, de kimutatni ott és akkor nem tudtam.
Nehéz volt felfogni azt, hogy már nem is olyan kislány és már nem kell óvnom mindentől. Azt, hogy ő most már ANYA.

Így Júniusban az arány így fog kinézni: Anya, 3 testvér , 2 "pár" és egy kisbaba

Várunk Mirtill!

Ebből adódóan végre a turiban, azokat a  bizonyos cuki baba ruhákat is megvehetem:

 Hajnush